Idézetek az elveszettek megmentéséről

“Akik könnyek között vetnek, majd ujjongva aratnak. Csak mentek és sírtak, úgy vitték vetni vetőmagjukat; de ujjongva jönnek vissza majd, s úgy hozzák kévéiket.” – Zsolt. 126:5,6

“A példázat pedig ezt jelenti: a mag az Isten igéje. Akiknél az útfélre esett, azok meghallották az igét, de azután jön az ördög, és kiragadja a szívükből, hogy ne higgyenek és ne üdvözüljenek. Akiknél a sziklás földre esett, azok amikor hallják, örömmel fogadják az igét, de nem gyökerezik meg bennük: ezek hisznek egy ideig, de a megpróbáltatás idején elpártolnak. Akiknél a tövisek közé esett, azok hallották az igét, de mikor elmennek, az élet gondjai, gazdagsága és élvezetei megfojtják azt, és nem érlelnek termést. Akiknél pedig a jó földbe esett, azok igaz és jó szívvel hallgatják az igét, meg is tartják, és termést hoznak állhatatossággal.”   Lukács 8:11-15

A nagy 19. századi prédikátor, Charles Spurgeon azt mondta:

“Jól emlékszem, ahogy traktátusokat osztottam egy kis angliai faluban, ahol azelőtt sosem osztottak, házról házra jártam, és egyszerű módon beszéltem nekik az Isten országának dolgairól. Talán nem tettem volna semmit, hacsak meg nem bátorodtam volna azáltal, hogy képesnek találtam magamat… [A traktátusok] azokhoz az emberekhez illenek, akiknek kevés erejük és kevés képességük van, mindazonáltal tenni kívánnak valamit Krisztusért. Akiknek nincs ékesszóló nyelvük, de lehet szorgalmas kezük. Nem tudnak állni és prédikálni, de jól tudják kiosztani ezeket a csendes prédikátorokat… Megveszik azt az ezer traktátust, amiket aztán világszerte továbbadnak.”

“Úgy tekintek a vallási traktátusok szétosztására, mint csupán első lépés a cselekvésre, és nem is hasonlítgatom más tettekhez, amelyeket Krisztusért teszünk; de ha nem lenne ez az első lépés, talán sosem érnénk el a másodikhoz, így azonban meglépve az elsőt, bátorodjunk meglépni a következőt, míg eljön a végső… Krisztus valódi szolgálata van a nyomtatott evangélium szétosztásában, melynek eredményét egyedül a menny fogja elárulni, és csak az ítélet napja felfedni. Hány ezren vitettek a mennybe ezen traktátusok szárnyain mint eszközök segítségével, megmondani nem lehet…” – Charles Spurgeon

“Mindannyian, akik eddig nem tettünk semmit Krisztusért, hadd kezdjünk el most tenni valamit. A traktátusok szétosztása az első dolog.” – Charles Spurgeon

“Minden keresztyén vagy misszionárius vagy csaló.” – Charles Spurgeon

“Érveket akarsz a lélekmentéshez? Nézz fel a Mennyre, és kérdezd meg magad, hogyan érhetik el a bűnösök valaha is azokat az arany hárfákat, és tanulhatják meg örökkévaló éneküket, ha nincs senki, aki Jézusról, a hatalmas Megmentőről beszélne nekik. De mind közül a legjobb érvet Jézus sebeiben találjuk. Ha tisztelni akarod Őt, és az a vágyad, hogy koronát emelj a fejére, a legjobban úgy teheted ezt, hogy lelkeket mentesz Neki. Ilyen zsákmányra vágyik Ő, ezért a díjért harcol, ezek az ékszerek ékesítik Őt a legjobban.” – Charles Spurgeon

“Elveszett! Elveszett! Elveszett! Jobb, ha az egész világ megég, mintha egy lélek elvész. Jobb, ha minden csillag kialszik, és az égbolt megreped, mintha van még oly lélek, mely elveszett!” – Charles Spurgeon

“Hamarabb hoznék egy bűnöst Jézus Krisztushoz, mintsem hogy megfejtsem az isteni Ige minden rejtélyét, mert az üdvösség az, amiért élnünk kell.” – Charles Spurgeon

“Ha van olyan dolog, amiben a keresztyén egyháznak forró lángon kell tartani buzgóságát, akkor az a misszió. Ha van bármi, amiben nem tűrhetjük a langyosságot, az az, hogy eljuttassuk az evangéliumot a haldokló világnak.” – Charles Spurgeon

“Amikor a prédikálás és a személyes beszélgetés nem elérhető, mindig legyen kéznél egy traktátus. Szerezz be ütőképes traktátusokat, máshogyan el se kezdd. Egy megérintő evangéliumi traktátus az örök élet magja lehet. Ezért hát ne indulj el traktátusok nélkül.” – Charles Spurgeon

“Lélekmentőnek lenni a legboldogabb dolog a világon. És minden lélekkel, amit Krisztushoz hozol, úgy tűnik, egy új mennynek leszel részese itt a földön.” – Charles Spurgeon

“Ha a bűnösök elkárhoznak, legalább a testünkön keresztül lépjenek a pokolba. És ha elvesznek, úgy vesszenek el, hogy térdüket átkarolva kérleljük őket, hogy maradjanak. Ha a pokolnak meg kell telnie, legalább minden erőfeszítésünkkel szemben teljen meg, és senki se kerüljön oda úgy, hogy nem figyelmeztették vagy nem imádkoztak érte.” – Charles Spurgeon

“Ha csupán egy olyan ember létezne, aki nem szereti az Urat, és ha ez az ember Szibéria pusztaságában élne, és ha szükséges lenne, hogy a földkerekségen élő sokmillió hívő elmenjen hozzá, hogy Krisztushoz hívja őt, mielőtt megtérhetne, mindez nagyon is megérné a buzgalmat, munkát és fáradalmat. Ha éveken keresztül kellene prédikálnunk ezreknek, sohasem mentve meg csupán csak egyetlen lelket, az az egy lélek teljes jutalom lenne minden munkánkért, mert a lélek felbecsülhetetlen értékű.” – Charles Spurgeon

Nekem sok népem van ebben a városban – Acts 18:10
“Nagy bátorítás kellene, hogy legyen ez az evangélium hirdetésében, mert a közösségeinkben élő emberek között – az érdektelenek, lázadók, gondatlanok között – Istennek van egy választott népe, akiknek meg kell menekülniük. Amikor viszed hozzájuk az Igét, azért teszed ezt, mert Isten úgy rendelte, hogy te legyél az élet küldöttje az ő lelküknek; nekik pedig el kell fogadniuk, mert ekképpen működik az eleve elrendelés. Ők is épp úgy véren váltatnak meg, mint a szentek az örök trón előtt. Ők Krisztus tulajdona, mégis lehet, hogy saját élvezeteik szeretői és a szentség gyűlölői; de ha Jézus Krisztus megvásárolta őket, akkor az övéi lesznek. Isten nem hűtlen, hogy elfelejtse az árat, amit a Fia fizetett. Nem fogja eltűrni, hogy az ő helyettes áldozata hatástalan, halott dolog legyen. Megváltottak tízezrei nem születtek még újjá, de újjá kell születniük; és ez a mi vigasztalásunk, mikor megyünk hozzájuk Isten sürgető Szavával.” – Charles Spurgeon

Ha valóban szeretjük az emberek lelkeit, ne csak mondogassuk, hanem bizonyítsuk be a másik lelkéről való őszinte beszéddel – Charles Spurgeon

“Egy földműves, aki túlságosan lágyszívű ahhoz, hogy kiszaggassa és átforgassa a földet, sosem fogja meglátni az aratást. Itt buknak el egyes szentek, akik attól félnek, hogy megbántanak másokat, és ezért tartózkodnak minden olyan igazságtól, ami félelmet vagy szomorúságot ébreszthetne. Nem rendelkeznek éles ekevassal a földjükön, és nem valószínű, hogy nagy termésük lesz a szérűjükön. Horog nélkül horgásznak, mert félnek, hogy megsértenék a halakat; és vaktölténnyel lőnek a madarak érzései iránti tiszteletből. Ez a fajta szeretet valódi kegyetlenség az emberek lelkei számára. Nagyon hasonló ahhoz, mikor a sebész hagyja, hogy meghaljon egy betege, mert nem akar fájdalmat okozni neki a szikével, vagy egy végtag szükséges eltávolításával. Szörnyű gyengédség ez, ami hagyja, hogy emberek inkább a pokolba süllyedjenek, mintsem hogy szorongást okozzon mások elméjének. Megnyugtató dolgokról prófétálni kellemes, de jaj annak, aki ezáltal lealacsonyítja magát. Ez lenne Krisztus lelke? Eltitkolta-e ő a bűnös veszedelmét? Kétségbe vonta-e az olthatatlan tüzet és az el nem múló férget? Álomba szenderítette-e a lelkeket sima és zengzetes szép szavakkal? Nem, hanem őszinte szeretettel és szorongató aggodalommal figyelmeztette az embereket az eljövendő haragra, és kérlelte őket, hogy térjenek meg vagy elvesznek. Hadd kövesse az Úr Jézus szolgája ebben a dologban is az ő Mesterét, és szántson mélyre éles ekével, melyet a legkeményebb rög sem mozdít ki. Ezt meg kell tanítani magunknak. Ha valóban szeretjük az emberek lelkeit, bizonyítsuk ezt őszinte beszéddel. A kemény szívnek meg kell törnie, máskülönben továbbra is elutasítja a Megmentőt, aki azért jött, hogy bekötözze a megtört szívűt. Vannak dolgok, melyeket az ember vagy birtokol vagy nem, de ettől még megmenekül; de azok a dolgok, amik a szív felszántását szolgálják, nélkülözhetetlenek; kell a szent félelem és az alázatos remegés Isten előtt; kell a bűnöknek beismerése és bűnbánó fohász irgalomért; egy szóval kell a léleknek alapos felszántása, mielőtt a mag termést hozhatna.” – Charles Spurgeon

Spurgeon az elveszettekért való küzdelemről:
“Emlékszem arra, hogy mikor különböző alkalmakkor prédikáltam az országban és néha itt is, az egész lelkem gyötrődött az emberek miatt, és a testem minden idegszála megfeszült, az egész bensőmet ki tudtam volna sírni a szemeimen át, és bár sodort volna el a könnytenger, csak menteni tudtam volna a lelkeket.” Spurgeon, Arnold Dallimore-tól

“Nem hozza-e izgalomba a szívünket a tudat, hogy nem a saját erőnkben kell előrehaladnunk? Gondolj bele, Isten maga van velünk mint a mi kapitányunk. A Seregek Ura jelen van minden összeütközésben, hogy bátorítson és harcoljon velünk. Ilyen Vezérrel, aki soha nem vesztett csatát, nem hagyott magára veszélyben levő katonát, nem maradt el a kellő utánpótlással, ki nem fogadná el a felhívást, hogy előretörjön a „vetőmagot szórva”?”” John Stam,   Meghalni nyereség: John és Betty Stam győzelme

“Emlékezz, a jelen az egyetlen idő, amikor megmenekülhetsz. Nincs hit, nincs bűnbánat, nincs megtérés a sírban – egy lelkész sem fog ott már szólni hozzád. Ez az idő a megtérésre.”

“Ne félj az emberek tekintetétől. Emlékezz, milyen kicsinek fog tűnni a haragjuk az örökkévalóságban.” ~Robert Murray McCheyne (1813-1843), egy istenfélő evangéliumi pásztor és evangélista, nagy szeretettel a lelkek iránt, a St Peter’s Church lelkésze Dundee-ban (1836 – 1843)

“Az Isten Igéje olyan, mint egy oroszlán. Egy oroszlánt pedig nem kell megvédened. Csupán annyit kell tenned, hogy szabadjára engeded, és ő önmagát fogja megvédeni.” – Charles Spurgeon