Teremsz-e gyümölcsöt?

Kategória: Teljes Prédikációk

Minden próba, minden nehézség oka, minden rossz széljárás az életedben azért van, hogy rámutasson a tehetetlenségedre, a gyengeségedre, hogy visszaűzzön Istenhez.


Nyissuk ki a Bibliánkat újra János evangéliuma 15. fejezeténél. Mielőtt elkezdjük olvasni a szöveget, szeretnék kiemelni valami nagyon fontosat, ami eddig elhangzott. Egyszerűen ez: Ma reggel a fületek hallatára fel lett olvasva egy részlet a szörnyű ítéletről, ami a Földet sújtja és sújtani fogja, Jézus Krisztus második eljöveteléig. Amilyen szinten a szíved remegett ma reggel, bemutatja, mennyire hiszel Isten Igéjében. Sokan hallottátok a reggeli felolvasást, de egy kicsit sem zavart benneteket. Nem azért, mert üdvbizonyosságotok van, hanem azért, mert egyfajta kéreg nőtt a szíveteken. Szörnyű dolgokat hallottatok. Ma is fogtok ilyeneket hallani, habár a keresztény életről beszélek, ami komoly dolog, élet-halál kérdése. És mégis, bár súlyosak ezek a szavak, egyik fülön bemennek, a másikon ki. Engem azért hívtak ide, hogy az istenfélő életről tanítsak, hogy hogyan lehet jobban Krisztusra hasonlítani, hogyan lehet nagyobb bizonyossággal Isten trónja elé állni. Mégis ezt mondom: Vannak itt emberek, akik, habár szóban nem mondanátok ki, az életetekkel demonstráljátok. Kevéssé érdekelnek benneteket ezek a dolgok. Ezek valóban nem sokat számítanak nektek. Ha ez bosszant, hadd kérdezzek valamit. Naponta mennyi időt foglalkozol magaddal? Naponta mennyi ideig gondolsz múlandó dolgokra? A fizikai erődre, a szépségedre, vagy a ruhádra, a kapcsolataidra, vagy e világ örömeire és gyönyöreire? Mennyi időt fordítasz ezekre? Ugyanakkor mennyi időt gondolsz arra, hogy istenfélelemben fejlődj? Hogy tisztább, ártatlanabb, Krisztushoz még hasonlóbb légy? Hogyan munkálkodsz egy nagyobb üdvbizonyosságért? Látod, most is, ahogy épp beszélek, lehajtod a fejed és egyetlen szavamra sem figyelsz. Akarom, hogy tudd, Isten szava alá kerülni nagyon veszélyes dolog. Ugyanaz a Nap olvasztja meg a vajat és szárítja az agyagot. Vigyázz az érzékiséggel. Vigyázz e világ dolgaival. Vigyázz a saját szíveddel. Kérdezd meg magad: Vajon tényleg, igazán – most komolyan – van bármilyen bizonyíték arra, hogy valóban újjászülettél? Azért vagy itt, mert vasárnap van? Azért vagy itt, mert a családod szerint helyes, hogy itt legyél? Azért vagy ma itt, mert kierőszakolták, rákényszerítettek? Az Isten Szelleme által valóban újjászületett emberek örömmel jönnek Isten házába. És habár néha felismerjük, hogy unalmas tanításokat is hallgatnak azok, akik az Urat szeretik, mégis jövünk, mert Istenről akarunk hallani. De akkor, mikor az újjászületett szív kilép a templomból, az az újjászületett szív nem hagyja maga mögött a vágyat, mert amit Isten abban az életben tett, egész héten megmutatkozik. Ha egy kamerával követnélek és videóra venném az életed, mennyi ideig látnám, hogy magaddal foglalkozol? Belefeledkezve a múlandóba, dolgokba, amik nem tartanak örökké? Hiúság, tükrök, smink és izmok. Kocsik, házak, bizonyos márkájú ruhák. Ha követnélek és belelátnék a szívedbe, mennyit gondolnál magadra, a szívedben azon tűnődve, hogy gondolnak rád emberek, utána minden tőled telhetőt megtenni, hogy csábítsd őket, magadra vond a figyelmüket ahelyett, hogy Isten figyelmét keresnéd? Látjátok, vagytok itt néhányan, akik nem születtetek újjá. És a pokolba fogtok kerülni. Oda fogtok. És meglepődtök azon a nagy napon, amikor azt halljátok, “Távozzatok tőlem, ti gonosztevők, sohasem ismertelek titeket”? Ebben a részben Ő tulajdonképpen azt mondja: “Távozzatok tőlem, akik azt mondjátok, közötök van hozzám, de úgy éltetek, mintha nem lenne törvény, aminek engedelmeskedjetek Nem vettétek komolyan a súlyos dolgokat, amiket minden vasárnap elétek tettem. Érzékiek, világiak, testiek voltatok. Nem az enyémek voltatok.” Tudom, félelmetes dolog ilyet mondani. Ezért mondom ki higgadtan. De igaz. Istenfélelemről tanítok, de vannak itt közöttetek olyanok, akiket ez egyszerűen nem érdekel. Nem érdekel, hogy istenfélők legyetek. Ha pedig vitatkoztok velem, azt mondom: “Mutasd nekem a bizonyítékot. Mutasd meg. Mutasd, mennyi időt töltesz a tükör előtt és mennyit Isten Igéje előtt. Mutasd, mennyi időt fordítasz emberi kapcsolatok építésére és semmit arra, hogy az Úr előtt szépítsd magad, az Ő figyelmét keltsd fel.” Nagyon vigyázz. Nagyon vigyázz. Néhányan közületek csak azt várják, hogy az Úr napjának vége legyen, hogy nagyobb élvezeteket hajhásszatok. Féljetek. Ezek nagy, ezek súlyos dolgok. És a legrosszabb dolgok egyike, hogy magatokra vegyetek egy igen szalonképes vallást, ami elég erkölcsöt ad hírnév szerzésére, de szívetekből nem szeretitek Krisztust. Rémüljetek meg. Rémüljetek meg. Menjünk János evangéliuma 15. fejezet első verséhez, “Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt lemetsz, amely nem terem bennem gyümölcsöt, mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen.” Erről a szövegről már beszéltünk, de hadd hozzam fel még egyszer, mert annyira terhel ez a tény. Látod, hogy miről szól? Nem azt mondja, “Mindenki, aki szóban elutasít.” Nem azt mondja, “Mindenki, aki nyilvánosan szembeszegül velem el lesz távolítva, el lesz víve.” Nem. Még azokról is beszél, akik Úrnak vallják meg Őt. Akik a szőlőtőhöz tartozó szőlő- vesszőnek mutatják magukat. Azt mondta, “Az, hogy gyümölcsöt teremnek, bizonyítja, hogy hozzám tartoznak.” Hadd kérdezzem meg tőled: Teremsz-e gyümölcsöt? Teremsz-e gyümölcsöt?! Miért mondom ezt ekkora nyomatékkal? Mert egy nap bevégzed és a pokolba küldenek, és az utolsó, amit hallasz, “Nem teremtél gyümölcsöt!” Teremsz gyümölcsöt? Válaszolj a kérdésre, most. Mert ha nem teszed, mit mond ez el rólad? Ő, vagyis Isten, elvisz. Mit jelent, hogy Isten elvisz? Egy személy vagy. Talán apád keresztény, anyád keresztény. Talán kiválóak a gyülekezetben. De te, a te szíved sötét. A világra vágyik. Megvallhatod, hogy szőlővessző vagy. Valamennyire erkölcsös is lehetsz. De mi lesz veled azon a nagy napon? Mit jelent, hogy elvisznek? Nézd a 6. verset, “Ha valaki nem marad énbennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad; ezeket összegyűjtik, tűzre vetik és elégetik.” A mai protestánsok közt sokan mondják, hogy Isten senkit nem vet a pokolba. Szeretném, ha tudnád, ez közvetlen ellentmond Urunk és Megváltónk Jézus Krisztus szavainak, aki figyelmeztette a tanítványait, “Ne féljetek a római légióktól.” Ezt mondta a tanítványainak. Szeretném, ha tudnád, ha valaha volt vala- mi, amitől félni kellett, a római légió. Nemcsak azért, mert jól ki voltak képezve, hanem mert ádázak voltak. Állatok voltak. Gyönyörködtek abban, hogy embereket öltek. Ha volt valami, ami, ha zsidó voltál Palesztínában Cézár uralma alatt, egy dolog, amitől egészen biztosan féltél, az a római katona, a légiók. Aljasok, kegyetlenek, gyilkoltak, bántal- maztak, megerőszakoltak, meggyaláztak. Jézus azt mondta, “Ne féljetek tőlük, mert csak a testeteket ölhetik meg.” Utána Jézus ezt mondta, “Megmondom, kitől féljetek.” Tudod, kire gondolt? Az Atyjára. Hogy Isten nemcsak a testedet ölheti meg, hanem utána a pokolra vethet. Belátod, hogy egy napon, amikor meghalsz, Isten az, aki megöli a tested? És amikor a pokolba kerülsz, Isten az, aki odavet. Emberek mondják, nem látják Isten íté- letét megnyilvánulni a mai világ felett. Nekem más a véleményem. Tudod, hogy a halál nem természetes? Nem az. Azt mondják, “Természetes, mint a születés és a halál.” Nem. Sajnálom. A születés természetes, a halál nem az. A halál természetfeletti. Az élő Isten ítélete. Tehát azt gondolod, Isten haragja nem látszik meg a bolygónkon? Minden nap látszik, ahogy emberek százezrei lesznek megölve és a pokolra vetve. És közületek néhányan csatlakoz- nak hozzájuk, ha nem vigyáztok. Tudom, kemény beszéd, de igaz. Ez az igazság. Az Egyház, vagy amit egyháznak neveznek, tele van meg nem tért emberekkel. És félek, különösen értetek, fiatalok, a saját gyerekeimért. Látjátok, nehéz egy családban felnevelkedni, nem egy tökéletes anyával és apával, de egy őszinte anyával és apával, akik Krisztust keresik. Veszélyes egy gyülekezetbe járni, ami talán nem a világ leglátványosabb dolga, de egy igaz gyülekezet. Rémisztő dolog helyes indokból otthoni iskolában tanulni, ha úgy nevelnek fel, hogy az Urat ismerd. Ijesztő, ha minden a lábaidnál hever, és elfordulni. Arra vágyom – és úgy érzem, ez az Úrtól van – A vágyam, a nagy reményem, hogy közületek ma sokan megijednek. Hogy reszkettek. Hogy megijedtek a saját helyzetetektől. Hogy felébrednétek. Ébredj fel, aki aluszol. Kérlek, borzalmas állapotban vagy. Nos, a János 15:3-ban így folytatja, “Ti már tiszták vagytok a beszéd által, amelyet szóltam nektek. Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogy a szőlővessző nem terem gyümöl- csöt, ha nem marad a szőlővesszőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők; aki énbennem marad, és én őbenne, az sok gyümölcsöt terem, mert nélkülem semmit sem cselekedhettek. Ha valaki nem marad énbennem,kivet- tetik, mint a szőlővessző, és megszárad; ezeket összegyűjtik, tűzre vetik és elégetik. Ha bennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és megadatik nektek. Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremtek, és a tanítványaim lesztek. Amint az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket. Maradjatok meg szeretetemben! Ha parancsaimat megtartjátok, megmaradtok szeretetemben, amint én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket mondtam nektek, hogy az örömöm bennetek legyen, és a ti örömötök beteljék. Ez az én parancsom, úgy szeressétek egy- mást, ahogyan én szerettelek benneteket. Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért. Ti a barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit parancsolok nektek.” Nos, idáig megtanultuk, hogy Jézus az igazi szőlőtő. Hogy Rajta kívül nincs igazi szellemi élet. Sok vízforrás van odakint, de Isten mindet rossz, törött víztárolónak nevezi. Olyan vízforrások, melyek nem képesek életet létrehozni. Csak egyedül Krisztus. Minden szellemi élet Tőle ered. Másik dolog, amit már végiggondoltunk, hogy az Atya a szőlőműves. Újjászületésed egyik legnagyobb bizonyítéka a hajthatatlan, állhatatos megnyilvánulása Isten gondoskodásának az életedben. Őszintén mondom, néha bizonyos értelemben rabnak érzem magam. Ebben az értelemben tudom, hogy Isten, mint Atyám, körülkerít engem. Tudom, hogy igen, megtehetnék bizonyos dolgokat, de nem jutnék messzire velük. Tudom, hogy Ő folyamatosan őrzi az életemet, figyel, gondoskodik rólam, próbákat hoz az életembe, fegyelmez, tanít, útbaigazít, dolgozik, a türelem és a szeretet legmaga- sabb fokán, ugyanakkor szigorúan. Nem rohangálhatok, mint egy kutya az udvaron. Tudom, hogy Ő utánam jön. Vagy te mégis olyan vagy, aki rohangálhat a világban, aki körültekintés nélkül járja a világot? Megteheted azt, amit a hitetlenek? Gyönyörködsz abban, amiben ők? Élhetsz úgy, ahogyan ők? Tudsz a mulatságukban osztozni, majd vasárnap reggel vallásos maszkot ölteni? Megteheted? Ez arra bizonyíték, hogy az Atya nem a te szőlőművesed. Hogy Ő számodra nem Atya. Mert ha fegyelmezés nélkül részt tudsz venni a világ sötét dolgaiban, az bizonyítja, hogy törvénytelen gyerek vagy, nem fiú vagy leány. Fiatal hölgy, figyelj rám. Fiatal hölgyek is mennek a pokolra. Tehát megtanultuk, hogy az Atya egy szőlőműves és ez, ahogy Jézus a 3. versben mondja, azt mondta, ” Ti már tiszták vagytok a beszéd által, amelyet szóltam nektek.” Ami azt jelenti: Isten munkájának bizonyos elemei ott vannak az életedben. Ott a Fiú munkája, hogy az Ő tanításain keresztül, azok tanulmányozása, betanulása, tanításainak alkalmazása által tiszták leszünk, gyümölcstermésre képes edények. Tiszta szőlővesszővé válunk, amely képes egészséges gyümölcsöt teremni. De ugyanúgy az Atya is dolgozik, Aki fogja Krisztus tanításait és alkalmazza az életünkben, az Általa komponált tapasztalatokon, próbákon, sőt, fegyelmezésen keresztül. És akkor ott van még a Szentháromság harmadik Személye is, Aki mindezeken munkálkodik. Látjátok, a szőlővessző hasonlata nagyon fontos. Miért? Mert itt a szőlővesszőnek kapcsolódnia kell a szőlőtőhöz, egyetlen okból elsősorban –hogy a szőlőtő éltető nedve keresztülfolyhasson a szőlővesszőn. Ez az életnedv a Szent Szellem. Azt mondod, “Krisztus lakik bennem.” Nos, az Atya is. Mégis, az Atya a mennyben van és Krisztus a jobbján ül, hogy lehetséges, hogy az Atya és a Fiú benned lakik? A Szent Szellem munkáján keresztül. Valójában Isten minden munkáját a boly- gón az élő Isten Szelleme hajtja végre. És íme, itt van a Szentháromság. A Fiú tanít téged, az Atya alkalmazza azt a tanítást, a Szent Szellem megerősít téged. Nos, mindannyian tudjuk, ahogy a Galatáknak szóló levélben van. A Galatáknak szóló levél 5. fejezete kijelenti számunkra, hogy a keresztény élete küzdelem és mindig is küzdelem lesz. Van néhány gond a protestáns moz- galom bizonyos vonatkozásaiban, nem annyira a protestáns teológiában, inkább napjaink protestánsaival. Már szinte dicsekednek azzal a ténnyel, hogy a bűn legyőzi őket. azt hiszik, szuperszellemiek, hogy értik a szentség súlyos dolgait, mert azt mondják: “Én nyomorult és csak egy bűnös vagyok.” Hadd mondjam el neked, ez a szöveg valahol hibádzik. Ha valóban keresztény vagy, Krisztus tanít téged, az Atya gondoskodik rólad, a Szent Szellem munkálkodik az életedben. És, kedves barátom, kell győzelemnek lenni a bűn fölött. Igen, küzdünk a bűnnel. És igen, néha hármat lépünk előre és négyet hátra. Ez egy igen kemény harc. De ha életed során nem látsz győzelmet a bűn fölött, az figyelmeztető jel arra nézve, hogy nem ismered Istent és Isten nem ismer téged. Emlékszel, mit mond? “Megtisztítom őket minden tisztátalanságtól és bálványtól.” Ha nekem kellene leírnom a keresztény életemet, ha visszatekintenék a keresztény életemre, az utolsó 30 évre, ez a rész jobban vonatkozik rá minden másiknál. Látom Istent, ahogy megtisztít az erkölcs- telenségemtől és a bálványaimtól. És Ő ezt folytatni fogja egészen a halálom napjáig, mert akkor dicsőülünk meg, amikor elérjük a tökéletességet. De ne értsd félre, átváltozhatsz. Találkoztam szentekkel, akik 70, 80, évesen izzottak a szentségben. És a Bibliában sok ígéret van, hogy meg tudunk változni. Emlékezz reggeli bizonyságomra. Elmeséltem, Isten megmentette meg az egyik legnagyobb hazugot, aki a Földön járt. És később, megtérésem után is még mindig küzdök az igazsággal. És Isten éppen könyörtelenül halálra ver. Látod, Ő, aki elkezdte a jó munkát bennünk, be is fejezi azt. Megteszi. És a bűn le lesz győzve. Győztél a bűn fölött? Úgy mondanám, a keresztény élet nem ez: üdvösséget nyersz és csak felfelé tartasz. Az nem a keresztény élet. De nem is egy vízszintes vonal. Ha vízszintes a vonal, halott vagy. Azt jelenti, sosem születtél újjá. “Akkor milyen, Paul testvér?” Valami ilyesmi. Mondjuk, hogy tengerszinten vagyok, és felmegyek Virginia gyönyörű hegyeibe. Egyenesen felfelé megyek? Nem. Vízszintesen megyek? Nem. Vízszintesen megyek, aztán függőlegesen? Nem. Még egy repülő sem így csinálja. Akkor hogyan megyek fel? Felfelé megyek, aztán lefelé, aztán felfelé, vízszintesen, aztán felfelé… És életem egy pontján azt látod, hogy jól haladok és azt mondod, “Ott a bizonyíték.” Máskor az életem során talán azt látod, hogy holtponton vagyok, talán visszaesést is látsz azokban a dolgokban, amiket kaptam. Lehetséges. De teljes életemet tekintve, ha keresztény vagyok, egy következetes emelkedést látsz. Bármelyik pillanatban visszaesést láthatsz. De a teljes keresztény élet során Isten dolgaiban való előrelépést fogsz látni. Mióta megtértél, látják az emberek az Isten dolgaiban való előrelépést? Őszintén el tudod mondani, hogy növekedsz a kegyelemben? Hogy Aki megigazított, most megszentel? Ez egy nagyon fontos kérdés. Nos, az egyik oka, amiért Istennek erről a munkájáról tanultunk, hogy Isten szereti a Fiát, fel akarja magasztalni a Fiát, Isten a Fiának a kedvét és örömét keresi. Ez a kedv és öröm a tiszta menyasszony. Isten nem arra vágyik, hogy a szőlőtő, a Fia mindenféle eltorzult, gyümölcstelen, halott ágakkal egyesüljön. Nem arra. Ezért néhányan közületek, akik újjá- születtetek, vagy én, vagy a pásztorok, fegyelmezve lesztek. Isten sokféle módon foglalkozik majd veletek. Lesznek idők, amikor Ő jócskán megnövel kegyelemben, amikor az erejével hordoz. És lesznek más idők, amikor Ő a feddése által növel. Így teszi széppé a szőlőtőt. Másokat közületek el fog távolítani, hogy széppé tegye a szőlőtőkét. Eltávolít. Hogy csinálja? Úgy, mint néhány esetben az Újszövetségben tette, hogy megöl. Szó szerint elege volt. Kivette Ananíást és Szafítát, csak így. Miért? Mert elcsúfították a szőlőtőt. Ezt nem tűrné. Néhányótok így lesz eltávolítva: végre megszabadultok a szüleitektől, kiszabadultok a fennhatóságuk alól, és egyszerűen elhagyjátok a gyülekezetet. Ó, csatlakozhattok másik gyülekezethez, ahol könnyűszerrel lehettek hitetlenek és mégis részt vehettek vallásos dolgokban, de kivesz benneteket az őszinte, az igaz gyülekezetből, és bevisz valami hamisba, hogy megszabaduljon tőletek. Tudom, hogy ijesztő, de igaz. Állandóan ezt teszi. Oké? Tehát, Isten mindezeket megteszi, hogy gyümölcsöt teremjünk. És akkor, ahogy tegnap megértettük, olvas- tunk néhány ígéretet arról, hogy a hívők.. Néhányat újra el akarok olvasni, mert akarom, hogy felbátorodjatok. Isten elrendelte, hogy gyümölcsöt teremj. “Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi a gyümölcsét, és nem hervad el a levele, és minden munkájában eredményes lesz” (Zsoltárok 1:3). Jézus azt mondta, “Bizony, bizony mondom nektek: Aki hisz bennem, megteszi majd a tetteket, amelyeket én teszek. sőt azoknál nagyobbakat is tesz, mert én az én Atyámhoz megyek.” Így szól: “Mert én az Atyához megyek és kitöltöm Szellemem az Egyházra. És az Egyház, együttesen fog ilyen hatalmas dolgokat tenni. És egyes személyek az Egyházban ilyen hatalmas dolgokat fognak tenni. Gyümölcsöt fognak teremni.” Nos, azt mondtuk, óvatosnak kell lennünk a gyümölcs szó definiálásával, ugye? Ha csak a szót tanulmányozod, mindenféle fura eredményre juthatsz. Tulajdonképpen csak a szövegössze- függésre kell figyelned. A gyümölcs mindazzal kapcsolatos, amivel Krisztus élete. Bizonyos értelemben istenfélő személyiség a Szellem gyümöl- cse Krisztus rajtunk keresztül élt élete. Gyümölcs az, ahogy Krisztus rajtunk keresztül szolgál. Látnak az emberek az életedben valamit, ami más világhoz tartozik? Ráéreznek a mennyre körülötted, amikor figyelnek téged, amikor hallgatják a beszédedet? Megérinti őket az örökkévalóság azért, mert te az örökkévalóságra tekintesz? Hat bibliai értelemben valakire, ha kapcsolatba kerül veled? Segít-e az embereknek, növekednek-e hitben, van-e bűntudatuk a bűnösöknek, ha kapcsolatba kerülnek veled? Gyümölcstermő szőlőtő vagy? Akkor mesélj, mutasd a gyümölcsöd. Gondolkodj, itt és most, e percben. Csak mutass rá. Csak gondold végig magadban: Hogyan vagyok gyümölcstermő? Tudod, a legtöbb protestáns csupán ezt mondja: “Hát, vasárnaponként templomba járok.” Tényleg? Hogyan vagy gyümölcstermő? Ha olyan nehéz gyümölcsöt találnod, akkor egész könnyen félhetsz. Akkor most folytatjuk, és szeretném, ha megnéznénk néhány nagyon fontos dolgot. Mindenekelőtt a 4-6. versben azt mondja: “Maradjatok énbennem és én is tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyü- mölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők; aki énbennem marad, és én őbenne, az sok gyümölcsöt terem, mert nélkülem semmit sem cselekedhettek.” Szeretném, ha megnéznénk pár dolgot. Mindenekelőtt azt mondja: “Én vagyok a szőlőtő.” – Ez nem alárendeltség. Nem függ valami mástól, más személytől vagy körülménytől. Egy tényt közöl. És ez nagyon fontos. Néha a hívők összezavarodnak, a tényeket ígéretnek veszik. Nem ezt kellene tenned. Ez nem egy ígéret, hanem tény. Azt mondja: “Én vagyok a szőlőtő.” Ennek nem feltétele bármilyen más dolog. Azt mondja: “Én vagyok a szőlőtő.” Ő a szőlőtő. Ő az. Nem számít, mi történik, Jézus A szőlőtő. Azt mondod: “Mi a fontos ebben?” Az, amit rólad mond: “Ti vagytok a szőlővesszők.” Te szőlővessző vagy. Ez nagyon fontos. Miért? Nem azt mondja, hogy őszinte hívőként most tenned kellene valamit, hogy szőlővesszővé válj. Az vagy. Ez pofon vágja a modern protestantizmust, ami tulajdonképpen azt állítja, hogy kereszténnyé válhatsz úgy, hogy köz- ben egyáltalán nem teremsz gyümölcsöt. Mintha a magasabb fokú élet eléréséhez, szükséged lenne a tanítványságra és egy csomó más dologra. És majd akkor válsz gyümölcstermő szőlővesszővé. Sajnálom, de itt nem ez az elgondolás látszik. Amit mond, Jézus azt mondja: “Én vagyok a szőlőtő. Ha igazán a tanítványom vagy” – ez azt jelenti, ha valóban újjászülettél Szent Szellem által, új teremtménnyé váltál– akkor a szőlőtővel is valóban eggyé váltál. Szőlővessző vagy. Gyümölcsöt fogsz teremni, azt teszed. Oké? Ezért mondhatja azt: “Gyümölcseikről ismeritek fel őket,” mert nem lehet kérdés az Újszövetségben: Lehet ez a személy szőlővessző, miközben nem terem gyümölcsöt? Fel sem merülhet a kérdés. Nem lehet. Ezért mondja, hogy némelyek százszor annyit teremnek, mások hatvanszorosat, és mások harmincszorosat. Tehát a példázatban szereplő legkisebb keresztény is harmincszorosat terem. Teremsz gyümölcsöt? Teremsz gyümölcsöt? “Én vagyok a szőlőtő,” – mondta, “Ti vagytok a szőlővesszők.” És mert te VAGY a szőlővessző, gyümölcsöt fogsz teremni. Ha nem teremsz gyümölcsöt, úgy értem, egyáltalán, az azt mutatja, hogy csupán egy törött, halott vessző vagy, ami csak látszólag kapcsolódik a szőlőtőhöz, de valójában nem teszi. Tudod, szoktam sétálni az erdőben. Ha tehetem, sok időt töltök az erdőben. Szembejössz velem, mintha vadásznál valamire, és valami oda nem illőt keresel, és meglátsz néhány ágat, ami egy fáról lóg. Több ágat is látsz, ami a fáról lóg, Megnézed és azt látod, hogy mind a fához kapcsolódnak. De ha felmászol, belerúgsz egybe és azt látod, magától leesik. Nem igazán kapcsolódott a fához. Gyakorlatilag az egy tölgyfa, az ág pedig szilfa. Csak éppen abba az irányba esett és egy pillanatra úgy tűnt, valódi ág, pedig nem. Úgy lehet megkülönböztetni, hogy nem olyan a kérge, mint a szőlőtőé, nem olyan a levele, mint a szőlőtőé, nincs gyümölcse és el van száradva. Néhányan mindig is szárazak voltatok. Sosem voltatok igazán zöldek Krisztusért. Sohasem teremtetek gyümölcsöt. Látod, ha keresztény vagy, szőlővessző vagy. Ha szőlővessző vagy, gyümölcsöt teremsz. Az igaz, hogy fontos a tanítványság, a Krisztussal való kapcsolat ápolása, erről szólnak ezek a találkozók. De azért ápoljuk kapcsolatunkat Krisztus- sal, hogy több gyümölcsöt teremjünk. Nem mondjuk hogy ezt nekünk kell tennünk, vagy gyümölcstelenül is lehetünk keresztények. Nos, a szőlővessző hasonlat nagyon látványos, és elmondanám, hogy a fizikai szőlővessző nem terem magától gyümölcsöt. Nem tud. Ezt te is tudod. Levágom a vesszőt és mit kapok? Valamit, ami halott. Élőnek látszik, de csak egy pár napig. Mi fog történni? Elsorvad. Kiszárad. Tehát itt azt látjuk, hogy a szőlővessző nem tud magától gyümölcsöt teremni, hacsak nem kapcsolódik a szőlőtőhöz. Ha bármi mást mondok, az teljes képtelenség. Ha idehozok egy szőlővesszőt és azt mon- dom, gyümölcsöző, termőképes vessző, de ha látod, hogy terméketlen, száraz, mit fogsz szólni? Azt mondod: “Ez egy őrült. Ez ostobaság. Olyan szinten lehetetlen, amit mond, hogy az már abszurd.” Nos, ezt leszögezem, mert azt akarom, hogy lásd: Képtelenség azt gondolni, hogy a szőlővessző gyümölcsöt tud teremni anélkül, hogy a szőlőtőhöz kapcsolódna. Képtelenség. Hát, kövessük a hasonlatot. A hívő sem tud önmagában gyümölcsöt teremni. A hívő valódi, szellemi, folyamatos ta- pasztalati kapcsolata Krisztussal az, amin keresztül az életadó, gyümölcsöt ter- mő Szent Szellem (Krisztus élete) dolgozik benne. Akarom, hogy belásd, oly sok hívő azt mondaná: “Hát, ezt sem, azt sem tudom megtenni.” Nem. Nem. Semmit sem tehetsz. Oké? Tehát tegyük ezt félre az útból. Nem tehetsz semmit. Nem vagy attól alázatos, ha azt mondod: “Nem tudom megtenni,”, “Ez felettem áll.” Krisztus benned lévő életétől eltérően nem tehetsz semmit. Meg kell értened, teljes képtelenség azt hinned, hogy tehetsz. De ez egyben csodálatos is. Ha Krisztus benned lévő életétől eltérően nem tehetsz semmit, akkor Krisztus benned lévő életének megfelelően bármit megtehetsz. Tudod, olyan sokszor (és ezt élet- rajzot író emberekben látom) vannak igen szellemi emberek, akik életrajzokat írnak, de amikor az életrajzhoz érnek, mintha kidobnák a szellemiségüket az ablakon. Mert Charles Spurgeonről beszélnek, és mindjárt mit tesznek? “Neki fotografikus memóriája volt.” “Hihetetlen energiája volt.” “Ennek a fickónak ez volt vagy az volt.” Hogy lehet valakinek igazán jó teológiája, majd amikor elkezdi írni a könyvet, kidobni minden teológiát az ablakon? Charles Spurgeont nem tudod meg- magyarázni természetes adottságokkal. Nem a feje volt. Nem a szíve nagysága volt, hanem a benne lévő Krisztus. Érted? Hadd mondjak egy példát. Említeni fogok egy bibliai személyt, és amikor erre a bibliai személyre gondo- lok, szeretném, ha képet alkotnátok róla. Oké, nem Istenről lesz szó, úgyhogy bibliai módon tehetitek. Szeretném, ha képet alkotnátok magatokban erről a személyről, amikor meghalljátok a nevét. Sámson. Számodra hogy néz ki? Mint egy zsidó Arnold Schwarzenegger, ugye? Voltam Palesztínában. Nincs olyan férfi a bolygón, nem érdekel, mennyire izmos, aki kiszakítja egy város kapuját, a hátára veszi, felviszi egy hegyre és ledobja. Nincs olyan férfi, aki fogja egy szamár állkapcsát és megver ezer filiszteust. Mit akarok ezzel? Rámutatni arra, hogy mindig fizikaiban gondolkodunk. Mindig tehetségben gondolkodunk. Mindig így gondolkodunk. Miért mentek oda Delilához, mondván, hogy “Segíteni fogsz nekünk, mert nem jövünk rá, honnan veszi ez a fickó az erejét”? Tényleg. Ha olyan izmai lettek volna, mint Hihetetlen Hulknak, egyszerű lett volna rájönni, honnan van az ereje. Valószínűleg egy normális férfi volt. Valószínűleg vézna és inas. Honnan veszi az erejét? Csak Isten Szelleme képes kiszakítani egy város kapuit. Csak Isten Szelleme képes ezer embert megölni egy szamár állkapcsával. Érted, amit mondok? Folyton testben gondolkodunk – “Hát, tehetséges, ékesszóló, ő ilyen, gyorsan jár az agya.” Komolyan? Nem mond ez ellent mindannak, amit a Szentírás állít? Isten Szelleme. Ezért változtat Isten egy hazugot igazmondóvá; egy gyávát bátorrá; hogy mindenki lássa, az erő nem az emberben van. Istenben van, aki életet ad a halottaknak, és nemlétező dolgokat hív elő létezésre. És ez egy bámulatos dolog. Bizonyos értelemben, amiben, tudom, meg vagyok győződve arról, hogy Isten akaratának birodalmában nincs semmi, ami lehetetlen a számomra, ha Krisztus él bennem. Még egyszer, visszatérve a protestáns mozgalomhoz, el kell kezdjünk sokkal többet beszélni a pozitívumokról. El kell kezdenünk sokkal többet beszélni az ígéretekről, az erőről és mindarról, amit örökségként kaptunk. Nos, Krisztus nélkül nem tehetünk semmit. Ez különösen akkor válik világossá, ha megnézzük, mire vagyunk elhívva. Szerintem ez nagyon fontos és szeretném, ha tényleg többet gondolkodnátok ezen. Rendkívül fontos, amit mondani akarok. A keresztény élet lehetetlen mivolta egyre tisztábbá válik, ahogy elkezdjük megérteni, milyennek is kellene lenni a keresztény életnek. Hadd mondjak egy példát: Közületek hányan tudják megélni a Hegyi beszédet saját erőből? Vagy hadd szembesítselek ezzel titeket. Férjek, közületek hányan tudják megélni az -öt? Jó, akkor mind egyetértünk abban, hogy az Újszövetség legegyszerűbb paran- csai is teljesen lehetetlenek. Nos, itt a gond. Egy csomó ember megérti ezt, mert értik a megtérést és mert értik a saját bukásukat. De erre tekintve mit csinálnak? Összeesnek és azt mondják, “Lehetetlen.” Mit parancsol az Újszövetség, hogy tegyük? Ismerjük fel, hogy lehetetlen és fussunk erőért Krisztushoz. A saját gyengeségünk az, aminek Jézus Krisztushoz kellene hajtania. Látod ezt? A gyengeség helyett az ördög kerül a középpontba és hazudik neked, azt mondva, hogy a gyengeséged és a bűnöd miatt el kellene húzódnod Krisztustól és el kellene bújnod egy sarokban. Életed minden bűne, minden gyengesége, minden bukása és amikor ezt felismered, ne búslakodj, ne higgy a hazugságnak. Amikor felismered azt a bűnt és azt a gyengeséget, rohanj egyenesen Krisztushoz. Mert akkor hiszel Neki, ha így teszel. Nos, nézzük egy percre a szolgálatot. Ezt az idézetet kerestem tegnap és végül egy másik prédikációban találtam. Ebben volt. Szeretném, ha figyelnétek a keresztény szolgálatra, ahogy Richard Baxter írta le A megújult lelkipásztorban. Ez hihetetlen. “Ha a feleségem kérdezi: ‘Milyen volt a napod?’ Így válaszolok neki: Megpróbáljuk fenntartani a világot, ezt csináltam ma. Fenntartottam a világot. Megmentettem Isten átkától. A teremtett világ tökéletesítésén dolgoztam. Dolgoztam, hogy elérjem Krisztus halálának a végét. Dolgoztam, hogy megmentsem magamat és másokat a kárhozattól. Egész nap harcoltam és legyőztem az ördögöt. A birodalmát romboltam, Felállítottam Krisztus királyságát. Dolgoztam, hogy elérjek másokat és a dicsőség királyságába segítsem őket. Ezt csináltam ma, asszony.” Így írja le Richard Baxter a keresztény szolgálatot. Van közötte valami, ami ember számára lehetséges? Van bármi ebben a leírásban, ami egy asszony számára lehetséges? Mi a keresztény szolgálat? Próbálni fenntartani a világot, elősegí- teni a mennyek királyságát, közelharcban küzdeni az ördöggel. Ezek közül lehetséges valami? Biztos nem. De a Szent Szellem erejében – Igen. A fiaim kérdezik tőlem; Ian egyszer megkérdezte, majd egyszer, amikor Evannel játszottam, ugyanezt tettem, mikor még sokkal kisebbek voltak. Sokkal fiatalabbak. Ian rám nézett egy nap azzal: “Apa, te mit csinálsz? Én: „Mi van?” „Mit csinálsz? Látom, hogy repülőre szállsz, különböző országokba mész, visszajössz fáradtan, betegen, mit csinálsz, apa?” Azt gondoltam, megpróbálok leszögezni valamit. Ezért azt mondtam, “Fiam, nem tudom, elég idős vagy-e már ahhoz, hogy elmondjam.” Persze tudjátok, ez mit eredményezett. Felkeltettem a figyelmét. “Mit csinálsz, apa?” Azt mondtam: “Fiam, nem hinnél nekem, ha elmondanám.” Utána folyton követett: “Apa, mondd már, mit csinálsz?” Azt mondtam: “Tényleg azt hiszed, elég erős vagy, hogy ezt megértsd? És megígéred, hogy hiszel nekem?” Azt mondta: “Igen.” Ezért ezt mondtam: “Oké, akarod tudni, mit csinálok? Sárkányokkal harcolok.” Erre ő: “Á, apa, te nem sárkányokkal harcolsz.” Mire én: “Megígérted, hogy hiszel nekem. Sárkányokkal harcolok.” “Tényleg?” “Tényleg.” “Nagy, ronda fejekkel?” “Tízzel, fiam.” “Van kardod?” “Igen, van.” Nos, talán azt gondolod, lesüllyedtem és egy gyerekkel talányokban beszélek. Embereket elnyomó sárkányokkal harcolok, akik megölik, szolgaságba taszítják őket. Sárkányokkal harcolok. Talán azt hiszed, ez romantikus. Nem érdekel, az a te bajod. Mindenre fizikailag tekintesz, igaz? Ezért olyan unalmas az életed. Azért tévézel, hogy valami izgalmasat találj. Megnézheted a Gyűrűk urát, vagy meg is élheted. Emberek halnak meg, gyerekek éheznek, elnyomás mindenütt, gonosz kormányok, fogság, rabszolgaság, amit csak el tudsz képzelni, gyermekek ezreit ölik meg a saját anyjuk méhében. Sárkányokkal harcolok. Valóban megváltozik, ahogy a dolgokat látod. El tudjuk végezni ezt a keresztény szolgálatot? Egyáltalán nem. Nem tudjuk. Lenyűgöző a „nem lehet” ismétlése a 4-5. versben. Krisztus újra és újra figyelmeztetni akar egy nagy igazságra: NEM TUDUNK Tőle függetlenül, de TUDUNK, ha Rá támaszkodunk. Számára semmi sem túl nehéz. Semmi sem túl nehéz. Amikor misszionáriusokat tanítok, megpróbálom elmondani nekik: Adj egy embert és egy Bibliát, meghajtott térdeket és meghódítjuk az országot. Ebből az okból kezdődik a Hegyi beszéd a szellemi szegénységgel. “Boldogok a szellemi szegények.” Ebből az okból folyamatos Isten gondoskodása, hogy bizonyítsa számunkra a saját gyengeségünket. Ez az oka minden próbának és nehézségnek. Hallasz? Minden próba, minden nehézség oka, minden rossz széljárás az életedben azért van, hogy rámutasson a tehetetlenségedre, a gyengeségedre, hogy visszaűzzön Istenhez. Nézzük meg egy percre. Jelöld meg Jánost és menjünk a -hez, “Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ez a rendkívüli erő Istentől és ne tőlünk valónak lássék.” Nézd a nyelvezetet, amit használ. Pál a „rendkívüli erőt” a saját életével és szolgálatával azonosítja, de azt is felismeri, hogy ez Istentől van és nem saját magától. Félre ne értsd, Pál mond olyanokat, mint “erő, mely hatalmasan munkálkodik bennem”, tehát az ember bemehet az Ő ajándékainak e birodalmába a Szent Szellem kenete alatt, olyan erővel, hogy ha megtette, amit tett, a fizikai teste szó szerint le lett győzve. Ezért mondták sokan, azt hiszem, Ian Murray, nem akarom rosszul idézni, de az ok, amiért egy igazi ébredés nem marad fenn – nem folytatódik megállás nélkül – az az, hogy az emberi test és lélek nem bírja sokáig. Egyszerűen nem bírjuk, kikészülsz tőle. Légy pár percig Isten jelenlétében, tudod, hogy milyen? Mintha 90 centire térdelnél egy EF5-ös tornádótól, olyan. De itt azt mondja, ” Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ez a rendkívüli erő Istentől és ne tőlünk valónak lássék.” „Mindenütt szorongatnak, de össze nem roppantanak, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe, üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letiportak, de nem elveszettek. Mindenkor testünkben hordozzuk Jézus halálát, hogy Jézus élete is látható legyen testünkben. Mert minket, akik élünk, mindenkor halálra adnak Jézusért, hogy Jézus élete is látható legyen a mi halandó testünkben.” Érted, amit mond? Mindezek a dolgok, Isten gondoskodása úgy van kialakítva, hogy Pál egyáltalán ne önmagában reménykedjen. Ha még egyszer Pál apostol nagy értelmi képességéről hallok, én elkezdek Bibliatanítókat lőni. Ez nevetséges. Szerepel bárhol az Újszövetségben, hogy Pál apostol a nagy értelmi képességéről beszél? Nem! Akkor miért azonosítjuk Pál nagy tetteit az intellektusával? Mikor Pál arról beszélt, hogy mit szeretne tenni – nem arról, hogy Isten dolgait figyelmen kívül szeretné hagyni – de kijelenti, hogy próbál szabadulni a csupán intellektuális igyekezettől. Sokkal jobban is tudott volna beszélni, mint ahogy valójában tette. Azért beszélt így, hogy az emberek ne a saját értelmi képességükben bízzanak, hanem Isten erejében. Nézzetek… Hát, inkább felolvasom nektek. , “Ezért gyönyörködöm az erőtlenségekben.” Hadd kérdezzem meg tőled: Gyönyörködsz az erőtlenségekben? Én küzdök ezzel, mert lehet ezt a részt erőlködés nélkül olvasni, mivel fel sem fogtad, miről szól. Tudom, a legtöbb ember haragos és keserű a szívében, mert egocentrikusok és mert többre számítottak másoktól, vagy Istentől. Egy bizonyos módon szeretnének élni és ha nem úgy megy, dühösek lesznek. De gyönyörködni a gyengeségekben, a hibákban, gondokban, próbákban, a saját testünk nyomorúságában, gyönyörködni azokban, sőt bántalmazásokban, bajokban, üldözésben és nehézségekben Krisztusért. Miért gyönyörködik bennük? Azt mondja, “mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.” A Pál apostol által említett dolgok a hasznos eszközök arra, hogy legyengítsék, hogy erős legyen abban, amiknek az elkerülése a legtöbb imaalkalom tárgya. A legtöbb imaalkalom mindezek elkerüléséről szól, vagy arról, hogy még tartanak, vagy ki szeretnének kerülni ezekből. Pál azt mondta, “Gyönyörködöm mindezek között,” mert megtanult valamit. Ha elveszíti minden önmagába vetett remé- nyét, az az Úr Jézus Krisztushoz fordítja, És az Ő erejéből merítve lesz valóban erős. Nem igaz, hogy ha azt akarod, hogy Isten használjon (Gedeon elhívásának nevezem), akkor alkalmaznod kell Isten Gedeon elhívásakor tett eljárását. Azt mondod: “Az mi?” “Gedeon, te fogsz megmenteni a midiániaktól.” Először is nézd, Ő egy gyáva fickót vá- lasztott, aki elbújt a szőlőtaposó kádba. És Ő azt mondja: “Gedeon, szervezz hadsereget.” Gedeon megszervezi, Isten pedig megállítja Gedeont. Gond van. Mi a gond? Túl nagy. Látod, hogy mi a problémád? Azt mondod: “Nem tudom megtenni.” Miért? “Túl kicsi vagyok, nem vagyok rá képes, nincs meg hozzá az adottságom, nincs meg a tudásom, Nincs meg ez, nincs meg az, ez hiányzik, az hiányzik.” Isten mindezt előnyösnek látja. Isten azt mondja Gedeonnak: “Gedeon, válogatnunk kell a hadseregből.” Miért? “Először is: nem számít, mekkora hadsereget tudtál összeszedni, nem tudod legyőzni a midiániakat, de én igen és ha megteszem, nem akarom, hogy magadat dicsőítsd vele.” Tudod, mi a szörnyű ebben? Bár Isten minden elképzelhetőt megtett, hogy az emberek lássák, azt egyedül Isten tette és Gedeonnak nem volt köze hozzá, ők mégis Gedeont istenítették. Mi ugyanazt tesszük. Pedig valójában csak az Ő ereje. Tényleg. Néha azt kívánom, hát, kívánom is meg nem is, hogy mind velem jöhessetek haza. Miért? Hogy lássatok engem a családommal. Tényleg. Miért? Mert olyan sokat tudnátok tanulni? Feltétlenül. De nem azt tanulnátok, amire gondoltok. Remélem, őszinte ember vagyok. Azt hiszem, a feleségem őszinte keresztény. Remélem, nem vagyunk képmutatók és valóban vágyunk arra, hogy Krisztust dicsőítsük. Meg is tesszük. Van otthon egy színvona- lunk, tanítjuk gyermekeinket, mindenféle dolgot csinálunk. De gondolom, azt látnátok. Bizonyára. Nem akarunk engedetlenek lenni a családunk tekintetében. De azt hiszem, amivel leginkább lenyűgöznénk, hogy a gondjaink mennyire hétköznapiak. Hogy amik rátok hatnak, ránk is hatnak. A jellemhibák, amik nektek gondot okoznak, nekünk is gondot okoznak. Nem azért mondom, hogy azt higgyétek, nem lehet keresztény életetek. Lehet. Nekünk is keresztény életünk és keresztény családunk van. Azt akarom, hogy lássátok, mi is csak egyszerű emberek vagyunk. Mind ugyanazokkal a problémákkal küzdünk. Hülyeségeken vitatkozunk. Csak test vagyunk. Mindannyian. De Isten ereje a gyengeségeinken keresztül munkálkodik. Hálás vagyok a tényért, hogy a feleségem tudja, mi vagyok, mégsem használja fel ellenem, mert megértett valamit a keresztény életből. Tudja, hogy időnként ideges leszek, mert nem találok zoknit. El tudod képzelni: nem hasonlítasz Jézusra, mert a nagy próbatételtől szenvedsz, hogy nem vagy képes szürke zoknit találni? De ő nem mondja: “Hogy vagy képes prédikálni? Nézz magadra, ideges vagy, mert nem találod…” Tudja, hogy -talán bizonyítottam- egy őszinte emberrel házasodott össze, aki Krisztust akarja követni. De itt a lényeg, hogy csak egy emberhez. Érted? Mert néha prédikálok, Isten cselekszik s az emberek gondolják: “Egek, milyen lehet?” Milyen lehet? Meglepődnél. Egyszer jött néhány srác, amikor egy isko- lában prédikáltam, és kitört az ébredés. Hát, egy ébredés és egy zendülés egy időben. A fél iskola nagyon boldog volt, a másik fele meg akart ölni. E diákok azt mondták: “Paul testvér, mehe- tünk Peruba, sütkérezni a dicsőségedben?” Mire én: “Persze.” “Hogy tanuljunk tőled, ó, Isten embere?” Én: “Igen, gyertek Peruba.” Leszálltak a repülőről, Pál apostolnak gondoltak. Két hónappal később a repülőre szállva az üdvösségemért imádkoztak. Nos még egyszer: a szentséget komolyan veszem. Ha olyasvalaki vagy, aki azt hiszi: “Á, mindegy”, akkor nem az vagyok, akire gondolsz. De amit mutatni akarok nektek, a pászto- raitoknak -remélem, őszinték. Azt hiszem, azok. az egyikük házában vol- tam néhány napig, Látom az őszinteséget, látom a vágyat, de csak egy személyt, aki, talán ugyanúgy nem talál magának zoknit. Érted, amit mondok? Akarom, hogy megértsd, mert akarom, hogy Isten dicsőségesen használjon téged. De sokan közületek azt hiszik, hogy ha elértek egy bizonyos szellemi szintet, és Isten akkor kezd igazán használni titeket. Ha ez így van, én nem tudom, mi ez a szint, én biztosan nem találtam meg. Egyszer a bácsikám mondta, mikor szolgált, egy nagy igazságot, amit tanultam. Így szólt: “Paul, a legtöbb ember semmit sem tesz Istenért mert folyton várják azt a szintet, amikor Ő belép, vagy tökéletes körülményeket, mielőtt kimennek és tesznek valamit.” Azt mondta “Indulj.” Nos, lassan befejezzük és ma este innen folytatjuk. De még egy dolgot el akarok mondani. Egy olyan igazságot, amit ha az őszinte keresztények meg tudnak ragadni, segíteni fog nekik. A gyengeség nem az akadálya a keresztény életnek, hanem a katalizátora. Nem az a baj, hogy a hívő gyenge, hanem hogy nem igazán hiszi el magáról, hogy gyenge. Meg tudom mondani, milyen gyengének gondolod magad. Oké, akarod tesztelni, hogy milyen gyengének gondolod magad? Mennyi időt töltöttél a Szentírással az elmúlt héten? Mennyi időt töltöttél imával? Ha azt mondod, “nagyon keveset”, nem igazán tartod magad gyengének. Merítesz-e Krisztusból imán és az Ő Szaván keresztül? Ha nem, tudod a problémád, ne gyere hozzám hamis alázattal. Megütlek a Bibliával. Látod, egyáltalán nem veszed tudomásul, milyen gyenge vagy. Tudod, szerintem mikortól értelmezed bibliai módon a gyengeséget? Ha reggel felébredsz, kinyitod a szemed és azt gondolod: “Egy centit sem mozdulok se balra, se jobbra, amíg imában nem hívom segítségül Isten nevét, kegyelmet kérve. Mert Uram, több bűnt követhetek el, mie- lőtt a lábam a hálószobám padlóját éri a kegyelmed nélkül. Akár erről a pontról is a hálószoba padlójára kerülhetek. A kegyelmed nélkül elbukom. Szükségem van rád, ó, Istenem.” Ennyi az egész. “Ne vígy minket kísértésbe”. Amit Ő ezzel mond: “Uram, ez egy kegyelemért való fohász. Kegyelmed nélkül, Uram, elbukom. El fogok bukni, önmagamban nincs erőm.” Azt mondhatod: “Paul testvér, kegyelemben vagyunk.” Igen, de nem kellene többet kérnünk? A gyengeségünkre nézve, a keresztény élet lehetetlen mivoltára nézve, a keresztény szolgálat lehetetlen mivol- tára tekintve, nem kellene egyre több és több kegyelmet kérnünk? Minél jobban felismeri az ember a saját gyengeségét, annál sürgetőbb, hogy odafusson és Krisztusba kapaszkodjon, és annál erősebb és nagyobb lesz. Érted? Ez abszolút létfontosságú. Nem akarom, hogy a próbák, a fegyelmezések és Isten gondoskodása az életedben hiábavaló legyen. Ezek mind arra lettek kialakítva, hogy Krisztushoz fuss és erőt kérj. Az ördög hazug és gyilkos, hazugsággal öl. Ezért a percben, amikor elbuksz, mondjuk elbuksz egy bűnben, amit előző nap is elkövettél, amit már az azelőtti napon is elkövettél, ami, úgy tűnik, már gyökeret vert bűn az életedben. És így, amikor elköveted azt a bűnt, ami azonnal végigfut az agyadban: “Ha ezért most azonnal Krisztus bocsánatát kérem, ha Hozzá futok és erőért belekapaszkodok, azzal nem leszek képmutató? Mármint tegnap megbántam és ma mégis ugyanazt teszem, tehát szemlátomást nem igazán bántam meg. És tegnap megbántam a bűnt, de azt már előző nap is elkövettem, tehát bizonyosan csak képmutató vagyok.” És akkor hallasz egy hangot, ami ezt mond- ja: “Igen, te képmutató, képmutató vagy. Ne fuss Hozzá, Ő nem akar téged. Ezt rend- be kell hoznod, eredj a büntetőpadra.” Ez egy hazugság egyenesen a pokolból. Az igazi bűnbánat a bűn elhagyása, de az igazi bűnbánatnak nem a tökéletes bűntelenség a jele. “Elhagyom azt a bűnt. Utálom.” Akarod tudni, mi az én nagy bűnöm? Amivel küzdök, a hitetlenség és az aggódás. Hitetlenség és aggódás. Még a legkisebb dolgok miatt is félek és aggódom. Aztán rájövök, hogy ez bűn. Isten minden alkalommal megszabadított bennünket a nagy gondoktól. Én meg aggódom. Aztán megbánom, és utálom, aztán elhagyom. Isten megszabadít minket. Aztán jön a következő helyzet, és ahelyett, hogy a múltból tanulnék, hogy Ő megszabadított, én ismét a legkisebb dolgok miatt is aggódom. Azt jelenti ez, hogy előtte nem bántam meg? De, megbántam. Ez egy állandó procedúra, egy állandó folyamat. És akkor apránként, de elkezdesz egyre nagyobb és nagyobb győzelmeket látni. Ebből azt tanultam meg, hogy nem kellene ülnöm és rágódnom: “Egek, ezt a bűnt már százszor elkövettem, nem mehetek újra Hozzá. Ez olyan felszínes.” Az ördög szeretné, hogy ezt hidd. Amikor érzed a visszatérő gyengeséget, újra vissza kell futnod Krisztushoz. Mert Ő ezt mondta, vagy nem gyakorolja, amit tanított? Nem mondta Péternek? Péter azt mondta: “Hányszor bocsássak meg a testvéremnek? Hétszer?” Jézus válaszolt: “Hetvenszer hétszer.” Nem számot értett ezalatt, azt mondta, végtelenszer. Nem teszi meg, amit tanított? Nem arról beszélek, aki nemtörődöm a bűnnel kapcsolatban, nem érdekli, Jézust használja, hogy kijusson a pokolból. Rólatok, őszinte keresztényekről beszélek, akik küzdötök a bűnnel, de küszködésetek közepette folyton azt gondoljátok, hogy nem futhattok Őhozzá. Hogy valami baj van. Hogy a kegyelem nem lehet ennyire ingyen. Tudod, mi a legkeményebb dolog, amit meg kell tenned? Írd le. A legkeményebb dolog, amit keresztény életed során meg kell tenned, a legmagasabb hegy, amire fel kell másznod -felkészültél? A legkeményebb dolog, amit valaha el kell érned, az ez: Hinni, hogy Isten annyira szeret téged, amennyire mondja. Csodálatos erre a hegyre felmászni, ugye? A meg nem tért gyülekezeti tag hallja ezt és így szól: “Óriási, mivel van kegyelem, maradjunk bűnben, hogy nagyobb legyen a kegyelem.” De az újjászületett, az igazi keresztény ezt mondja: “Ha ez így van, ha a szeretet ennyire feltétel nélküli, ha a kegyelem ennyire ingyen van, amikor Hozzá futok minden baj után, nem számít, hányszor ismétlem meg, ha Hozzá futhatok és Ő tárt karokkal fogad és megbocsátja minden bűnömet, megtisztít minden becstelenségtől, akkor szent akarok lenni. Ó, hogy szeretnék még odaadóbb lenni.” Imádkozzunk. Atyánk, köszönjük a Szavadat. Urunk, segíts nekünk, hogy higgyünk Benned, higgyünk az ígéreteidben. Urunk, meg kell vallanunk, ez nem azért van, mert okot adtál a kételyre, hanem mert nincs senki más olyan, mint Te. Nincs olyanra példa, mint Te. Nincs szeretet, nincs olyan kegyelem, mint a Tiéd, ami bármely más dologban látszik. Néha, Urunk, nehéz hinni, mert olyan nagyok ezek az ígéretek. Túl csodálatosnak tűnnek a számunkra. Urunk, segíts, hogy higgyünk és mutasd, hogy dicsőítünk Téged azzal, hogy hiszünk. Jézus nevében. Ámen.