Radikális keresztény

Az életem egy részét őserdőben töltöttem; az Andok hegységben fagyoskodva töltöttem az életem; láttam embereket meghalni. Volt egy kisfiú, Andrew Myman… a muszlimok ötször lőttek rá; hasba lőtték és otthagyták a járdán, csak mert így kiáltott fel: „Annyira félek, de nem tudom megtagadni Jézus Krisztust. Kérlek, ne öljetek meg, de nem fogom megtagadni Őt!” És egy vértócsában fekve halt meg. És ti beszéltek arról, hogy radikális keresztények vagytok, mert feliratos pólót viseltek; vagy mert elmentek egy konferenciára? Én szentségről és istenfélelemről beszélek!

Bárcsak… Tujátok, hogy milyen lenne, ha Isten megmozdulna ezen a helyen? Ha most a Szentlélek engem és mindnyájunkat meggyőzne a bűnről, arcra borulnánk és sírnánk, mert olyan dolgokat nézünk, amiket Isten gyűlöl, mert olyan dolgokat hordunk, amiket Isten gyűlöl, mert úgy cselekszünk, és úgy nézünk ki, mint a világ, olyan a szagunk, mint a világé, mindezt elkövetjük, és észre sem vesszük, hogy bűnök ezek, mert nem ismerjük Isten igéjét. Annak ellenére, hogy a felekezetünk vallja, hogy a Szentírás Isten tévedhetetlen Beszéde, mégis csupán képeket, történeteket és furcsa kis meséket ismerünk belőle. Ó, bárcsak Isten felrázná ezt a helyet! Hogy elforduljunk a bűneinktől, hogy megtagadjuk azokat a dolgokat, amik nem kedvesek Istennek, és hogy Hozzá fussunk, Benne gyönyörködjünk és Őt szeressük.

Ó, bárcsak Isten elhívna misszionáriusokat. Én nem ugyanazokat a dolgokat kívánom nektek, mint a szüleitek. Ők biztonságot, biztosítást és szép otthonokat szeretnének nektek. Ők autót és tiszteletet kívánnak nektek. Én ugyanazt szeretném számotokra, amit a saját fiam számára, hogy egy napon fogja a zászlót, Jézus Krisztus zászlaját, és kitűzze azt egy hegy csúcsára, ahová korábban senki sem tűzött ki zászlót, és felkiáltson: „Jézus Krisztus Úr!” még akkor is, ha ez a fiam életébe kerül! Ha majd 18 éves lesz, és ha majd ugyanazt mondja nekem, amit én mondtam, mikor fiatal voltam: „Elmegyek a hegyekbe. Elmegyek az őserdőbe.” És mindenki azt mondja majd: „Nem mehetsz oda. Őrült vagy. Ott háború van. Ha odamész, meghalsz.” Amikor a fiam majd felveszi a hátizsákot, imádkozni fogok érte és azt mondom neki, „Menj! Menj! Isten legyen veled, és ha meghalsz fiam, odaát ismét látni foglak és tisztelni foglak a halálodért.”

Ó, Istenem! Imádkozzunk, imádkozzunk. Ó, Istenem! Nem érdekel a hírnév vagy hogy mit gondolnak az emberek. Az a vágyam, hogy Te dicsőülj meg. És az, hogy ezek a fiatalok megmeneküljenek. Bárcsak azok, akiknek üdvösségük van, többé ne néznének a „kulturális kereszténységre”, amit Te gyűlölsz, és ki fogsz köpni a szádból, hanem Isten Igéjére nézzenek és azt mondják: „Követni fogom Jézust”.

Istenem! Imádkozom ifjúsági szolgálókért és pásztorokért. Imádkozom, hogy töltsd be őket a bölcsesség, szeretet, bátorság és ítélőképesség lelkével. És drága Istenem, akármi is az ára, imádkozom azért, hogy emelj fel misszionáriusokat. Ezeket a gyerekeket látván nem tudok nem a saját kisfiamra gondolni. Ó, Istenem! Bárcsak megmentenéd Ian-t, Majd neveld fel, hívd el és küldd el őt a harc sűrűjébe. Ó, drága Istenem! Hívj el misszionáriusokat ezen a helyen. Hívj el misszionáriusokat. Emelj fel olyan igehirdetőket, pásztorokat és evangélistákat, akik ismerik Isten igéjét. Ó, Istenem! Munkálkodj ezen a helyen. Kérlek, munkálkodj. Drága Istenem! Kérlek. Kérlek. Kérlek. Kérlek.