Hazugság #1: Annak érdekében, hogy higgy a Bibliában, intellektuális öngyilkosságot kell elkövetned.
A modern oktatás egyik tévképzete, hogy a valóban intelligens ember nem hisz a Bibliában. Valójában sok nagyon intelligens ember tekintett úgy a Bibliára, mint ami nem csak a hit szempontjából lényeges, de a tudás alapját is képezi. A legtöbb korai amerikai főiskola is ezen az irányelven alapult. A William és Mary, Yale és Princeton, hogy csak egy néhányat említsünk, a Bibliát a tanrendjük középpontjában tartalmazta. Ahogy az első harvardi törvények állították 1642-ben: „Minden diák okíttasson és komolyan szoríttasson, hogy megfontolja: életének és tanulmányainak végső vége megismerni Istent és Jézus Krisztust, aki az örök élet; és ettől fogva tegye Krisztust… minden megbízható tudás és tanulás egyetlen alapjává.” A történelem legnagyobb intellektusai közül is voltak, akik a keresztyén világnézetet teljesen ésszerűnek vélték. Augustinus, John Wycliffe, Rembrandt, John Milton, Blaise Pascal, Johann Sebastian Bach, Robert Boyle, Jonathan Edwards, Michael Faraday, James Clark Maxwell, Lord Kelvin, C. S. Lewis, és még sokan mások nem láttak ellentmondást a gondolkodás és a hit között. Az, hogy Isten az embernek kinyilatkoztatta az igazságot, legfőképp a Fiában, Jézus Krisztusban – az az egyetlen dolog, ami értelmet tud adni az életnek. A Bibliát ma sok ún. értelmiségi teszi nevetség tárgyává, mert a büszkeségük és arroganciájuk vakká tette őket az igazságra. „Akik azt állították magukról, hogy bölcsek, bolonddá lettek” (Róma 1:22). Ne dőlj be az ál-intellektualizmusnak, ami olyan gyakori az egyetemeken. Végső soron keveset ér, hogy bölcsnek vagy ostobának tartanak a többiek. Ami számít, hogy ismered-e Istent.
Hazugság #2: Az evolúció ésszerű magyarázat a világegyetem eredetére és jelenlegi állapotára.
Fontos, hogy meghatározzuk, mit értünk evolúció alatt. Nem csupán a változásról beszélünk. A körülöttünk levő világban nyilvánvalóan számos változás megy végbe. Az evolúció alatt azt a feltevést értjük, hogy a molekulák tisztán természeti úton emberré váltak. Olyan emberek, mint G.G. Simpson, Jacques Monad, Carl Sagan és Richard Dawkins néhányan az irányzat fő támogatói közül. Sagan következő rövid állítása jó összefoglalót ad: „A Kozmosz minden, ami van, vagy valaha volt, vagy valaha lesz.” Képtelen elgondolás azonban, hogy az élet puszta véletlen folytán keletkezett az élettelenből, és hogy minden, amit látunk – az embert is beleértve – személytelen anyag vagy energia lenne. Az élet spontán létrejöttét régen megcáfolták már Redi, Pasteur és mások. Evolucionisták mégis visszacsempészték ezt az elképzelést a modern tudományba, hogy az élet eredetére naturalista választ adjanak. Népszerű vélekedések ellenére a különféle élet-eredet kísérletek, mint pl. a Miller-Urey szikráztatási szerkezet, valójában a közelébe sem ért annak, hogy bármi olyat állítson elő, amit életnek lehetne nevezni. Ennél is rombolóbb azt vallani, hogy a személytelen, ész nélküli anyag, mely saját magával állt kölcsönhatásban, valahogy létrehozta az embert a személyiségével, értelmével, erkölcsi felfogásával és céljával. Létrehozhat-e az erkölcs nélküli anyag emberi személyiséget és értelmet? Előidézheti-e a valódi céllal és értelemmel bíró embert az anyag, melyre csak az időnek és a véletlennek van hatása? Tulajdonképpen az egész egy önmagát megsemmisítő elmélet. Az ésszerűség teljesen megsemmisül egy olyan rendszerben, amely gondolkodást tulajdonít ésszerűtlen okoknak. Maga Darwin állítja: „De mindig felébred bennem a szörnyű kétség, hogy van-e bármi értékük és megbízhatóak-e egyáltalán az emberi ész meggyőződései, amely ész az alacsonyabb rendű állatok eszéből fejlődött ki. Bízna-e bárki is egy majom eszének meggyőződéseiben, ha van egyáltalán bármiféle meggyőződés egy ilyen észben.” Azzal, hogy lerombolják az ember szellemi aktivitásának érvényességét, az evolucionista elmélet a saját fejét vágja le. Az ész minden dologra megbízhatatlanná válik, még magára az evolúció elméletére is. Azzal, hogy Istent megtagadja, az ember végül saját emberiségét tagadja meg. Jelentőségét veszti az igazság, szépség, szeretet, erkölcs és értelem. Minden céltalan képtelenséggé válik. Nem csoda, hogy a Biblia azt állítja: „Azt gondolja magában a bolond, hogy nincsen Isten” (Zsolt. 53:2). Ne tedd magadévá ezt az ostoba tévhitet. Bármennyire is próbálod elnyomni, mégis előtör benned mélyen belülről a kiáltás, hogy te nem csupán egy gép, vagy egy állat vagy, hanem egy személy. És ezt nem az amőbától kaptad, hanem Istentől, aki téged teremtett, és magához hív.
Hazugság #3: A kereszténység alapvetően ugyanaz, mint a világ más vallásai.
Bár van néhány felületes hasonlóság a kereszténység és más vallások között, a kereszténység alapvető üzenete éles ellentétben áll minden másfajta hittel. Krisztus egy olyan Istennel való kapcsolatról beszélt, ami az üdvösség elnyerésének minden más lehetőségét kizárja: „Én vagyok az út, az igazság, és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis Énáltalam” (János 14:6). A kereszténység Krisztus. Az Ő élete, halála, fizikailag megtörtént feltámadása a bűnösökért a kereszténység alapja. Minden más vallás alapvetően humanista: a bűnös ember megpróbálja elérni az Istent saját erőfeszítése által. A kereszténységben Isten nyúl le a bűnös emberhez, és tökéletes igazságot biztosít a számára az Ő Fiának kereszthalála által. Ha úgy tekintünk a kereszténységre is, hogy ugyanolyan, mint bármelyik más vallás, akkor elvétjük a fő üzenetét: „Isten úgy szerette a világot, hogy az egyetlen Fiát adta, hogy bárki, aki hisz Őbenne, ne vesszen el, hanem örökkévaló élete legyen” (János 3:16).
Hazugság #4: Pénz, hatalom, élvezet, és presztízs azok a dolgok, amik valódi célt és értelmet adnak az életnek.
Tudományos megbecsültség, egy jól fizető állás és a „jó élet” mind olyasmi, amivel a tanulókat a diplomaszerzésre csábítják. De az élet tényleg csak ezekről a dolgokról szól? A valaha élt egyik legbölcsebb embernek mindez bőven megvolt, de úgy találta, hogy mégsem elégedett velük. Salamon királynak több mindene volt, mint amit mi valaha is remélhetünk, hogy megszerzünk, mégis felismerte, hogy mindez nem ad valódi jelentést az életnek, és hogy a halál hamarosan elsodorja ezeket. Semmit sem hoztál ebbe a világba, semmit sem vihetsz magaddal. A világ múló örömeit és élvezeteit keresni olyan, mint „szelet kergetni”. Jézus egy még ennél is kijózanítóbb nézőpontot mutatott ebben a dologban. Azt mondta, hogy nem csupán mindezeket a dolgokat veszted el a halálkor, de elveszted a lelkedet is. „Mit használ az embernek, ha megnyeri az egész világot, de a lelkét elveszti?” (Márk 8:36) Miért pazarolnád el az életed olyan dolgokra, amelyek a végén a lelkedbe kerülhetnek?
Ellentétben az egyéni előmenetelre és személyes kedvtelésre való törekvéssel Krisztus az tanította, hogy a valódi nagyság mások szolgájává lenni, hogy az Isten országa a lelki szegényeké, és hogy Isten ellenáll a kevélyeknek, de kegyelmet ad az alázatosaknak.
Hazugság #5: Jézus sosem állította, hogy Ő Isten.
Elég egy néhány idézet az Újszövetségből, hogy eloszlassuk ezt a hiedelmet. A János 10:30-ban Jézus kifejezetten állítja, hogy egyenlő az Istennel: „Én és az Atya egy vagyunk.” Később ugyanabban a könyvben más szavakkal ugyanezt az állítást mondja: „Aki engem látott, látta az Atyát” (János 14:9). Krisztus folyamatosan isteni jellemzőket tulajdonított magának. Hatalma volt rá, hogy megbocsássa a bűnöket, és jogot formált arra, hogy emberek imádatát fogadja el. Amikor Tamás „én Uram és én Istenem”-nek szólította, nem utasította rendre őt. Ellenkezőleg, olyan isteni ajándékokat ígért az embereknek, mint béke és örök élet. Tanított a saját erkölcsi tökéletességéről. Úgy mutatta be a tanítását, mint ami abszolút mérvadó, mondván a menny és a föld elmúlik, de az Ő szava sosem múlik el. Azt állította, hogy Ő a világ Megmentője, és hogy eljön az idők végén megítélni minden embert. A zsidó kortársai bizonyosan megértették Őt, hogy istenséget követel magának, hiszen istenkáromlással vádolták. Egy alkalommal, amikor meg akarták kövezni, Jézus megkérdezte tőlük, hogy melyik tettéért teszik ezt vele. A zsidók azt válaszolták: „Nem jó cselekedetért kövezünk meg téged, hanem káromlásért, és azért, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat” (János 10:31-33).
Ez csupán egy néhány újszövetségi vonatkozás arról, ami Krisztus istenségét illeti, de elég ahhoz, hogy félretegyük ezt a gyakran ismételt téveszmét Krisztusról. Nem lehet őt annyiban hagyni, hogy csak egy nagy erkölcsi tanító, mint Buddha vagy Konfúciusz. Ő nem adja meg ezt a lehetőséget.
Hazugság #6: A Krisztusról szóló beszámolók nem megbízhatók, mivel jóval a halála után keletkeztek.
Ez az egyik módszer, amivel emberek megpróbálták elkerülni Krisztus természetfeletti személyiségét és megdöbbentő állításait. Azt mondják, ezeket a dolgokat a követői találták ki sok évvel később. Ez a kísérlet, hogy valahogy megkerüljük a bibliai Krisztust, nem áll meg a történelmi vizsgálatok fényében. A bizonyíték, hogy a Krisztusról szóló életrajzok az Ő kortársainak idejében keletkeztek, mára annyira erős, hogy William F. Albright (a legkiválóbb amerikai bibliarégész 1971-es haláláig) azt állította: „az Újszövetség minden könyvét megkeresztelt zsidók írták a Kr. u. első század negyvenes és nyolcvanas évei között”. Krisztus személye az Újszövetségben teljességgel túlmutat minden emberi kitaláción. Túl magasan áll mindenki felett, aki őt megalkothatta volna. A Szentírásban található Krisztushoz hasonlóra, vele egyenlő valakire lett volna szükség ahhoz, hogy egy ennyire tökéletesen emberi és isteni személyt alkosson meg. Bizonyosan nem adták volna életüket az apostolok (melyet a legtöbbjük megtett) olyasvalamiért, amit a saját képzeletükből találtak ki.
Az egyetlen értelmes magyarázat nyilvánvaló: a Biblia valóban arról szól, amit állít: szemtanúk beszámolói a legnagyszerűbb személyről, aki valaha a földön járt – a testet öltött Isten. Ahogy Pál apostol mondta: „Nem kitalált meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és megjelenését, hanem úgy, hogy szemtanúi voltunk isteni fenségének” (2 Péter 1:16).
Ha tényleg használni szeretnéd az értelmed, miért ne olvasnád az Újszövetséget úgy, hogy amennyire csak tudsz, őszinte leszel azzal kapcsolatban, amit olvasol. János evangéliumában – ami jó kezdet az olvasáshoz – az Úr azt mondta: „Ha valaki kész cselekedni az Ő akaratát, felismeri erről a tanításról, hogy vajon Istentől való-e, vagy én magamtól szólok” (János 7:17).
Hazugság #7: A részegség és paráznaság, ami olyan gyakori az egyetemeken és főiskolákon, elfogadható, hiszen „mindenki csinálja”.
Az egyik mód, ahogy a diákok próbálják meggyőzni magukat arról, hogy a bűnös életvitelük valójában nem annyira rossz, hogy azzal érvelnek: hisz mindenki így él. Szexuális erkölcstelenség, részegség, kábítószerek, trágár beszéd, csalás és hazugság – mindez nem csupán normálisnak vélt tevékenység az egyetemi évek alatt, hanem a diákok dicsekednek is ilyesmivel. De a bűn nem olyasmi, amivel dicsekedni kell. Ez élet vagy halál kérdése. A bűn fizetsége a halál, ami mindig is így volt és így lesz. (Róma 6:23) Isten szent jelleme az abszolút, változatlan standard minden erkölcs tekintetében. És mivel ő igaz, semmilyen bűnt nem fog büntetés nélkül hagyni. Ezért figyelmeztet a 2Mózes 23:2-ben: „Ne állj a rosszat akaró többség mellé.” Diákok, „ne tévelyegjetek: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem fajtalanok, sem tolvajok, sem nyerészkedők, sem részegesek, sem rágalmazók, sem harácsolók nem fogják örökölni Isten országát.” (1 Korinthus 6:9-10)
Hazugság #8: Az ember alapvetően jó.
Elképesztő, hogy az emberi történelem fényében az ember még mindig alapvetően jónak látja magát. Gondoljunk csak a huszadik századra: két világháború, a náci koncentrációs táborok, Vietnam, a bolsevik forradalom óta kiirtott 66 millió orosz, és a Mao alatt lemészárolt milliók. Ez csak egy néhány korabeli példa arra, hogy az emberiség történetének nagy része vérrel és könnyel íratott. Ennek ellenére az ember továbbra is megpróbálja magát hízelgő szavakkal becsapni a saját jóságáról. De itt van a Biblia realisztikus értékelése: „Az emberek szíve tele van gonoszsággal” (Prédikátor 9:3).
Igaz, hogy az ember jó volt, ahogy Isten eredetileg teremtette, de miután fellázadt az Alkotója ellen, az ember a maga természetében vált romlottá. Az egyik ok, hogy miért tekintik magukat az emberek mégis alapvetően jónak az, hogy egymáshoz hasonlítják magukat ahelyett, hogy Isten igaz és szent mércéjéhez hasonlítanák az életüket. Persze, hogy nem tűnünk olyan rossznak, ha lejjebb visszük a mércét, hogy illeszkedjen a viselkedésünkhöz. A külső megjelenésre nézünk. Sokszor elég jó munkát végzünk abban, hogy kívülről megtisztítsuk magunkat, de mi van a szívünk gondolataival és indítékaival? Jézus azt mondta, hogy valójában ezekről szólnak az Isten parancsolatai. Például az ölés elleni parancsolat sokkal mélyebbre nyúlik annál, hogy csak fizikailag vesszük el valaki életét. Minden alkalommal, amikor elveszted a hidegvéred, vagy bosszúságot őrzöl magadban, a szívedben gyilkosságot követsz el. „Aki gyűlöli a testvérét, az embergyilkos” (1 János 3:15). Lehet, hogy el tudod rejteni a bűnödet mások elől. Lehet, hogy meg tudod győzni magad, hogy nem is vagy olyan rossz. De légy bizonyos afelől, hogy egy nap Isten előtt fogsz állni, hogy számot adj minden gondolatról, szándékról és tettedről.
Hazugság #9: Az Isten a jó embereket menti meg.
Ez a hazugság, bár hasonlít az előzőhöz, általában más környezetben hangzik el. Míg az előző hazugság főként a tanteremben kerül elő, ez utóbbi inkább a vallásos diákkörökben válik jellemzővé. Valahogy így hangzik: mivel az Isten a szeretet Istene, ezért ha megpróbálsz jó életet élni, Isten nem nézi majd az erkölcsi bukásaidat (a bűnök), te pedig a mennybe jutsz. Még keresztény körökben is ez az „életedben levő jó majd túlkompenzálja a rosszat” nézet sokszor úgy kerül bemutatásra mint maga az evangélium. De ez nem az evangélium. Ez az igazságnak egy eltorzítása abból a szempontból, ami a mi bűneinket és Isten szeretetét illeti. Mindenekelőtt, a mi jóságunk messziről sem olyan jó, mint amilyennek gondolnánk, és a rosszságunk pedig sokkal rosszabb, mint ahogy gondoljuk. Továbbá ott van az a tény, hogy bár Isten a szeretet Istene, Ő sosem hagyja figyelmen kívül a bűneinket. Ő igazságos és szent, és ígérete, hogy minden bűnt megbüntet. A teljes és abszolút erkölcsi igazságszolgáltatás továbbra is megmarad az Isten világában. Mit tesz hát mindez velünk, bűnös emberekkel? Azt jelenti ez, hogy Isten haragja és igaz ítélete alatt maradunk. De az igazi evangélium csodája, hogy Isten készített egy módot arra, hogy minden bűnt megbüntessen, mégis megmentse a bűnösöket. Ha érdekel a lehetőség, hogy megismerd ezt az utat, olvasd el az Újszövetséget, főképp az evangéliumokat. Az egyik dolog, amivel szembesülni fogsz, ahogy olvasod a Bibliát az, hogy senki sem elég jó önmagában ahhoz, hogy a mennybe jusson. Másrészről azt is megtalálod, hogy senki sem elég rossz ahhoz, hogy az Isten ne tudná őt megmenteni.
~~~~~
Diákok, vigyázzatok! Nem minden igaz, amit az egyetemeken mondanak, még ha látszólag jó szándékú és magasan művelt emberektől származik is. Gondolkodj, járj utána, és kérd Istent bölcsességért, hogy ellenállj a hazugságoknak és elfogadd az igazságot.
“Igaz beszéd ez, és teljes hitelt érdemel: Krisztus Jézus azért jött a világba, hogy üdvözítse a bűnösöket…” (1 Timóteus 1:15)
